Négy pártnak is változott a támogatottsága, de ezek statisztikailag mérsékelt emelkedések, csökkenések s tendencia sem rajzolódik ki belőlük. Leginkább még a Jobbik esetében érzékelhető egy mérsékelt visszaesési folyamat: áprilisban 8 százalékos volt, májusban 7, most 6 százaléknyi szavazópolgár támogatja. A listavezető Fidesz az elmúlt hónapban 24, most 25 százalékon állt. A Szocialista Párt mögé a múltkor a választókorú népesség 14, most 15 százaléka sorakozott fel. Az Együtt 2014-PM szövetség májusban 3 százalékos volt, júniusban 4 százalékos. Az LMP maradt a 2, a Demokratikus Koalíció az 1 százalékon. A pártpreferenciával nem rendelkezők aránya ezúttal 47 százalék, amelyből 23 százaléknyian teljes mértékben passzívak, 17 százaléknyian bizonytalanok és 7 százalék titkolja pártszimpátiáját.
A biztos pártválasztók közül minden második a Fidesz híve, minden negyedik az MSZP-é (49 illetve 27 százalék). A Jobbik 12 százalékos, az Együtt 2014-PM szövetségnek 8, az LMP-nek és a DK-nak 2-2 százaléka van az aktív szavazói csoportban. - ekként foglalhatók össze és értelmezhetők azok az eredmények, amelyek az IPSOS június első felében, az ország felnőtt lakossága körében végzett közvélemény-kutatásából származnak.
Szűk egy évvel a parlamenti választások előtt az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy az ellenzéki erők képesek lesznek-e befogni a pártrangsorban az egész ciklust magabiztosan vezető Fideszt. Eddig kétszer fordult elő az, hogy a voksolás előtt 10-11 hónappal a közvélemény-kutatásokban élen álló párt nem tudta megnyerni a választást. 1997 júniusában a kormányzó MSZP a választókorú népesség 17 százalékával az élen állt, mögötte a Fidesz 14 százalékos tábort mutatott fel. A szocialisták ugyan a pártlistás szavazást megnyerték 1998-ban, de a második fordulós jobboldali összefogás eredményeként ellenzékbe szorultak, a Fidesz alakított kormányt. Ennél is látványosabb változás történt 2005 nyarától kezdve. Akkor júniusban az ellenzékben lévő Fidesz volt a legerősebb párt, a felmérés szerint 28 százalékon állt. A kormányon lévő Szocialista Párt 20 százalékos volt, de 2006 tavaszáig fordított és megnyerte a parlamenti választást.
Jelenleg az MSZP 10 százalékponttal van lemaradva a Fidesztől. A szocialisták, az Együtt-PM hívei valamint a DK támogatói együttesen 20 százalékot tesznek ki, amely 5 százalékponttal alacsonyabb, mint a kormánypárt támogatottsága. A pártok táborainak mechanikus összeadása általában nem célszerű, csak az érintett szavazók választói viselkedésének megismerése után lehet eldönteni ennek valószerűségét. Ez esetben nagyon erős az egymás iránti elfogadás, bármely párt hívei körében szinte kizárólag a másik kettő felé mutatnak a másodlagos preferenciák. Az MSZP, a E14-PM és a DK szavazóinak közös platformja az elementáris kormányváltó szándék (95, 95 és 100 százalékos arányban kívánják azt). Azonosságuk bázisát jelenti aktuális helyzetértékelésük is: 92, 92 és 100 százalékuk szerint rossz irányba mennek a dolgok hazánkban.
A Fidesz a parlamenti választások után közel másfél millió szavazót veszített, amelyből azóta – köszönhetően a rezsicsökkentés elsősorban az alsó középosztály általi pozitív fogadtatásának – félmilliót visszaszerzett. Az elmúlt négy hónapban a kormánypárt stabilizálni is képes volt ezt a tábort, tartósan kétmillió támogatóval rendelkeznek. A Fideszesek is meglehetősen egységesek, sok minden összeköti őket. Egyfelől az, hogy szinte egyöntetűen, 94 százalékban a kormány további működését szeretnék 2014 után is. Másfelől az, hogy háromnegyedük úgy tartja, hazánkban jól mennek a dolgok. Harmadsorban a győzelembe vetett hit, 91 százalékuk szerint ők fogják megnyerni a következő parlamenti választást is. Negyedszer, kiállásuk a pártelnök-kormányfő mögött – 82 pontos a népszerűségi mutatója a százfokú skálán.
A versenyt a pártpreferenciával nem rendelkező csoportok fogják majd eldönteni. Közülük most csak egyikre, az aktív bizonytalanokra fordítjuk a figyelmet. Ők jelenleg biztos (vagy legalábbis nagyon valószínű) részvételt ígérnek, de még nem döntöttek pártpreferenciájukról. Ebben a hónapban a választókorú népesség 10 százaléka, nagyjából 800 ezer fő tartozik e potens szavazói közegbe. Az adatok szerint nagyobb itt az ellenzék tartaléka, de a kormánypártnak is vannak hívei az aktív bizonytalanok csoportján belül. Most júniusban 72 százalékuk elégedetlen az országban zajló folyamatokkal, 20 százalékuk viszont pozitívan nyilatkozott arról. Négytizedük kormányváltást szeretne, 18 százalékuk viszont úgy véli a 2014 után is a Fidesznek kellene vezetnie az országot. Az Orbán-kabinet tevékenységéről 46 százalékuk negatív értékelést adott, egyharmadnyian közepesre minősítették, míg 15 százalékuk pozitívan véleményezte. A bal-jobb tengelyen 36 százalékuk egyértelműen az előbbi, 27 százalék az utóbbi kategóriába sorolja magát, míg 37 százalék középre. A négy vizsgált szempontot együttesen alkalmazva a választani szándékozó jelenleg hezitáló polgárok bő négytizedéről – bő háromszázezer emberről – állíthatjuk, hogy a baloldali ellenzék felé orientálódik. A jobboldali ellenzéknek körülbelül 100 ezer lehetséges támogatója s nagyjából 150 ezer főről feltételezhetjük azt, hogy nagy eséllyel a kormánypártra adja majd a voksát.
Az adatfelvétel ideje: 2013. június 8-15.
A megkérdezettek száma: 1500 fô, akik együttesen az ország 18 éves és annál idôsebb lakosságát képviselik.
Alapsokaság: 18 éves és idôsebb, állandó magyarországi lakóhellyel rendelkezô magyar állampolgár.
Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele megegyezik.
A közvélemény-kutatás során kapott adatok 1500 fõs mintánál legfeljebb plusz-mínusz 2,5 százalékkal térhetnek el attól, amit akkor kaptunk volna, ha minden választókorú személyt megkérdeztünk volna az országban.
Minden hónapban más-más 1500 fõt kérdeznek meg, személyes megkereséssel, kiválasztásuk az ún. kétlépcsõs rétegzett mintavétellel, a teljes véletlent biztosító módszerrel történik, azaz minden felnõtt magyar állampolgárnak azonos esélye van a mintába kerülésre.