Az elmúlt egy hónapban kis mértékben minden párt támogatottsága változott: a jobboldaliaké és az LMP-é 1-1 százalékponttal emelkedett, a baloldali és liberális pártok mindegyikének ugyanennyivel csökkent. Így a Fidesz jelenleg a választókorú népesség 27 százalékának, az MSZP 15 százaléknak a támogatását élvezi. A Jobbik 7 százalékon áll, az Együtt-PM 3 százalékon, a DK és az LMP pedig 2 százalékon áll. A pártpreferenciával nem rendelkezők aránya nem változott (42 százalék volt s maradt), de a belső összetétele igen. E csoporton belül a teljesen passzív választópolgárok aránya csökkent 22-ről 19 százalékra, a pártok között hezitáló választóké nem módosult (12 százalék). Emelkedett viszont a titkolózók aránya, 8-ról 11 százalékra. A politikai aktivitás némi erősödésével bővült a biztos pártválasztók csoportja is, de még mindig csak a kisebbség, a jogosultak 36 százaléka tartozik közéjük. Körükben a Fidesz 51 százalékos, az MSZP pedig 26 százaléknyi eltökélt választót tudhat maga mögött – ez a különbség valamivel nagyobb a múlt havinál. A Jobbik – kis emelkedéssel – 13 százalékon áll, az Együtt-PM a biztos pártválasztói kör 4, a DK 3, az LMP 2 százalékára számíthat - ekként foglalhatók össze és értelmezhetők azok az eredmények, amelyek az IPSOS november első felében, az ország felnőtt lakossága körében végzett közvélemény-kutatásából származnak.
A pártok népszerűségi listáját vezető Fidesz szempontjából kedvezően alakult az elmúlt egy hónap. Ez nem csak abban mutatkozik meg, hogy a táboruk egy hajszállal emelkedett, a baloldali szövetségkeresésben érdekelt pártok támogatottsága pedig valamelyest csökkent, hanem más mutatókban is. Alapvetően kritikus maradt, de a korábbiakhoz képest javult a közhangulat és mérsékeltebbé vált a kormányváltás szándéka is. Egy hónappal ezelőtt az emberek 60 százaléka vélekedett úgy, hogy rossz irányba mennek a dolgok az országban, most 55 százalékuk. A közállapotokat pozitívan értékelők aránya viszont 30-ról 35 százalékra emelkedett. A kormányváltók aránya októberben 44 százalékos volt, ezúttal 41 százaléknyian szeretnék a hatalmi viszonyok megváltozását. A múltkor 29, ezúttal 34 százaléknak az az álláspontja, hogy a Fidesznek a következő választásokat követően is kormányon kellene maradnia.
Ezek a véleményváltozások néhány társadalmi, demográfiai csoportban az átlagosnál jóval nagyobb mértékben megfigyelhetők. Az ötvenes, hatvanas korosztályok aktívan dolgozó tagjainak, az érettségizetteknek és diplomásoknak valamint a vidéki városok lakosságának az országról való helyzetértékelése határozottan javult az elmúlt hetekben és ezzel együtt kormányváltó szándékuk is visszafogottabbá vált. A diplomások körében olyannyira, hogy ők az egyetlen társadalmi csoport, amelyben nem a kabinet elküldését óhajtók vannak többségben – 46%-uk menesztené, ugyanakkora hányaduk marasztalná a Fidesz-kormányt. A hatalomváltó hangulat leginkább a fővárosiak és idős (65 év feletti) korosztályban érzékelhető: fele részük azt szeretné, ha a kormány távozna, egynegyede azt, ha a jövő évi választás után is maradna.
Az ellenzéki pártok felzárkózásának reményét leginkább a hatalomváltást kívánó, pártpreferenciával nem rendelkezők valamint a titkolózó választópolgárok jelentik. Az előbbi csoportba, akárcsak múlt hónapban, most is a választópolgárok 17 százaléka tartozik ide, nagyjából 1,4 millió fő. Az utóbbi csoportban viszont a szokásosnál többen, 11 százaléknyian, 900 ezren vannak.
A kormányváltást akaró, pártelkötelezettség híján lévő csoport voksaiért az ellenzéknek nagyon meg kell küzdenie. Hiába elégedetlenek a kormány tevékenységével (egy százfokú skálán 17 pontra minősítik), az ország helyzetével (92 százalékuk negatívan értékelik), az ellenzék munkáját sem tartják jónak (24 pontot adnak nekik). Ha ideológiai alapon döntenek a pártok között, akkor a baloldali nézeteket képviselő pártoknak lehet nagyobb esélyük, hiszen 52 százalékuk a bal-jobb tengelyen az előbbi tartományba, 22 százalékuk az utóbbiba helyezi magát. Bár az elmúlt egy hónapban némileg aktivizálódtak, de még így is csak kisebb részük, 39 százalékuk tervei között szerepel, hogy esetleg elmegy szavazni.
A közvélemény-kutatásokban titkolózóknak azokat nevezzük, akik a „nem kívánom elárulni” vagy ehhez hasonló tartalmú fordulattal hárítják el pártpreferenciájuk kinyilvánítást. Nehézséget okoznak az elemzőknek, hiszen szinte bizonyosan meglévő pártszimpátiájukkal befolyásolhatják a politikai erőviszonyokat. Annál is inkább, mert rendkívül aktívak, háromnegyedük nagy valószínűséget ad annak, hogy elmegy szavazni. A titkolózás az életkor emelkedésével egyre elterjedtebb jelenség, a 30 év alattiak 6 százalékára jellemző, a 60 év felettiek 16 százalékára. Az átlagot meghaladó mértékben rejtik el pártszimpátiájukat a vidéki városokban élők – a megyeszékhelyek, nagyvárosok lakóinak 14, a kisebbekének 16 százaléka. Az aktuális helyzetről, a jövőről való véleményüket tudakoló kérdésekre többé-kevésbé válaszolnak, s ennek alapján megállapíthatjuk: inkább az ellenzéki pártok felé orientálódnak, de a kormánynak is vannak meglévő tartalékai a titkolózók körében. Nagyobb részük, 54 százalékuk negatívan értékeli az országban zajló folyamatokat, míg 20 százalékuk pozitív történéseket lát hazánkban. Kormányváltást 35 százalékuk szeretne, ezzel szemben 12 százalékuk szeretné, ha maradna a mostani kabinet.
Az adatfelvétel ideje: 2013. november 7-14.
A megkérdezettek száma: 1500 fô, akik együttesen az ország 18 éves és annál idôsebb lakosságát képviselik.
Alapsokaság: 18 éves és idôsebb, állandó magyarországi lakóhellyel rendelkezô magyar állampolgár.
Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele megegyezik.
A közvélemény-kutatás során kapott adatok 1500 fõs mintánál legfeljebb plusz-mínusz 2,5 százalékkal térhetnek el attól, amit akkor kaptunk volna, ha minden választókorú személyt megkérdeztünk volna az országban.
Minden hónapban más-más 1500 fõt kérdeznek meg, személyes megkereséssel, kiválasztásuk az ún. kétlépcsõs rétegzett mintavétellel, a teljes véletlent biztosító módszerrel történik, azaz minden felnõtt magyar állampolgárnak azonos esélye van a mintába kerülésre.