Az idei évben tapasztalható választói tendenciák közül a pártoktól távolságot tartók arányának csökkenése – ha ezúttal csak minimális mértékben is, de – folytatódott. Ugyanakkor a Fidesz és az MSZP februárban, márciusban eredményt hozó szavazatgyűjtése megállt, az elmúlt hetekben mindkét párt 2-2 százalékpontot veszített. Sokat javított helyzetén a Jobbik, az utóbbi negyedév veszteségeit egyetlen hónap alatt sikerült pótolnia. A Fidesz a választókorú népesség 17 százalékának támogatását élvezi, az MSZP 12 százalékon áll, a Jobbik 10 százalékos. Az LMP tábora 4, a Demokratikus Koalícióé 2 százalékos. A pártpreferenciával nem rendelkezők csoportjába jelenleg a választókorú népesség 51 százaléka tartozik.
Az elmúlt hetek, hónapok intenzív politikai megnyilvánulásai felrázták a közvéleményt, de tartósan nem erősítették egyik pártot sem. Az impulzusok sokkal inkább hullámzó megítélést hoztak, jöttek és mentek szimpatizánsok.
A biztos szavazók továbbra is kevesen vannak, minden harmadik választópolgár tartozik ide s így az itteni adatoknak a korábbi ciklusokban hasonló időszakban mért eredményeknél kisebb a statisztikai érvényessége, de az aktuális politikai helyzet megértéséhez mindenképpen hozzájárulnak. A Fidesz ebben az aktív szavazói körben 39 százalékot kap, az MSZP 25, a Jobbik 22 százalékot. Az LMP 7 százalékot kap a biztos pártválasztók között, míg a DK először érte el az 5 százalékot - ekként foglalhatók össze és értelmezhetők azok az eredmények, amelyek az IPSOS április első felében, az ország felnőtt lakossága körében végzett közvélemény-kutatásából származnak.
Szokatlan élénk volt a politikai élet az elmúlt hetekben, s a történések vélhetően nem hagyták érintetlenül a választópolgárokat. Március 15-i beszédek, felvonulások és nagygyűlések, a köztársasági elnök körül kialakult helyzet majd lemondása, az IMF-tárgyalások léte, nemléte körüli folyamatos hírek, a szocialisták kongresszusa, az LMP aláírásgyűjtése kiválthatták az emberek figyelmét, de sokakat elérhetett a Jobbik képviselőjének a tiszaeszlári vérvádat felemlegető parlamenti beszéde s az arra adott politiku1i – köztük miniszterelnöki – válaszok is. Mivel sokféle impulzus érte a politizáló közvéleményt, ezek egyedi hatása nem mérhető, de az tény, hogy összességében megmozgatták a pártpreferenciákat. A korábbi hónapokban elindult tendenciák álltak és változtak meg, így az idei évnek nincsenek felfelé ívelő pályára került nyertesei vagy összeroppanni látszó vesztesei.
A heves közéleti megnyilvánulások az elkötelezett szavazókat mind erősebben kötik a saját pártjukhoz, erősíti választói identitásukat. Úgy tűnik, hogy a politikusok átütötték az érdektelenség fél éve hiába ostromolt falait, a korábban passzivitásba, apátiába menekülő szavazópolgárok közül legalább félmillióan érdeklődést mutattak a közelmúlt számos eseménye iránt. A pártok mögé való felsorakozásuk megtörtént ugyan, de nem bizonyult tartósnak. A Fidesz és az MSZP 3-3 százalékpontos emelkedését ezúttal 2-2 százalékpontos veszteség követte. Mindeközben a Jobbik esetében éppen fordított folyamatot regisztráltunk, az idei 3 százalékpontos visszaesést ezúttal egyszerre pótolni tudta. A pártok sorrendje nem változott, továbbra is a Fidesz vezet – a választókorúak 17 százalékának, nagyjából 1,4 millió főnek a támogatásával. Megközelítette a Jobbik a szocialista pártot, utóbbinak 12 százalékos, közelítőleg 1 milliós tábora van, az előbbinek 10 százalékos, nagyságrendileg 800 ezres támogatói köre. A nemzeti radikálisok visszaerősödésének forrása nehezen ragadható meg, ám annyi bizonyos, hogy a társadalom legalacsonyabb és legmagasabb státuszú csoportjaiban javított (a középrétegekben kicsit gyengült, de ott eleve jól állt). E változások következtében a Jobbik társadalmi beágyazottsága e tekintetben meglehetősen egyenletes lett, a különböző képzettségi, jövedelmi kategóriákban lényegében azonos, az átlagnak megfelelő támogatottsága van.
A Fidesz vezető pozíciói stabilak, de vannak olyan választói csoportok, ahol versenytársra talált. Így például a 30 év alattiak körében, ahol az elmúlt két hónap átlaga alapján a kormánypárt 15 százalékon áll, míg a Jobbik szorosan a nyomában: 12 százalékos. Az 50 év felettiek között viszont a szocialisták pozíciója erős, olyannyira, hogy a Fidesszel szemben még minimális (20-17 százalékos) előnyt is fel tudnak mutatni. Látunk példákat a három párt közel azonos súlyára is. Ilyen a munkanélküliek csoportja, ahol a kormánypárt 14 százalékkal vezet, a Jobbik 13 százalékos, az MSZP 11 százalékos. A kis-közepes vidéki városokban is lényegében holtverseny tapasztalható (Fidesz: 13, Jobbik:12, MSZP: 11 százalék).
Az LMP támogatottsága is hullámzó, igaz egy viszonylag szűk, a 3-5 közötti tartományon belül. Az viszont eléggé stabil jelenség, hogy az ökopártiak aktivitási szintje a többiekénél alacsonyabb. Általában az LMP-sek legfeljebb fele szokta magát egy választás biztos résztvevőjének tekinteni (más parlamenti pártok híveinél ez az arány legalább hattized).A Demokratikus Koalíció tartósan 2 százalékos szavazótábort, körülbelül 150 ezer főt sorakoztat fel maga mögé. A DK hívei lényegében két helyről rekrutálódtak: fele részük az MSZP-re voksolt korábban, másik részük nem vett részt az előző választáson. Mindinkább kirajzolódik politikai, ideológiai profiljuk, szimpatizánsaik nagy többsége baloldali-liberális szavazó.
Az adatfelvétel ideje: 2012. április 6-13.
A megkérdezettek száma: 1500 fô, akik együttesen az ország 18 éves és annál idôsebb lakosságát képviselik.
Alapsokaság: 18 éves és idôsebb, állandó magyarországi lakóhellyel rendelkezô magyar állampolgár.
Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele megegyezik.
A közvélemény-kutatás során kapott adatok 1500 fõs mintánál legfeljebb plusz-mínusz 2,5 százalékkal térhetnek el attól, amit akkor kaptunk volna, ha minden választókorú személyt megkérdeztünk volna az országban.
Minden hónapban más-más 1500 fõt kérdeznek meg, személyes megkereséssel, kiválasztásuk az ún. kétlépcsõs rétegzett mintavétellel, a teljes véletlent biztosító módszerrel történik.
