Az Athenaeum Kiadó tisztelettel meghívja Önt

Baranyi Mária

Egy előszoba titkai
Horn Gyula közelről
1994–1998

című könyvének bemutatójára.

A szerzővel és Bihari Mihály egyetemi tanárral Orosz Anett, a kötet szerkesztője beszélget.

Időpont:
2010. március 3., szerda 17 óra

Helyszín:
Magyar Tudományos Akadémia
kupolaterme
(Budapest V., Roosevelt tér 9. III. emelet)

Kérjük, részvételi szándékát jelezze az alábbi e-mail címen:
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A kötet a helyszínen megvásárolható.
________________________________________
A könyvről:
Legtöbbünk számára soha nem válik láthatóvá, mi zajlik a politika színfalai mögött. Pedig mindannyian szeretnénk – legalább ideig-óráig – a beavatottak közé tartozni. Baranyi Mária most, a bennfentesek tudásával ajándékoz meg minket az Egy előszobai titkaiban.

A szerző különleges korban különleges pozíciót töltött be, a Miniszterelnöki Titkárság vezetője volt, Horn Gyula közvetlen közelében dolgozott. Könyvében, amely egyszerre korrajz, memoár, dokumentumregény és sztorigyűjtemény, soha nem téveszti szem elől a hitelességet. Nem vállalkozik politikai elemzésre: mozzanatokat és általa megélt történeteket ad közre, egyedi stílusban. Vállaltan szubjektív, de mindvégig őszinte. Mire a kötet végére érünk, nemcsak az adott korszak összefüggéseit látjuk másképp, hanem azt is érzékelhetjük, hogy azok milyen hatással vannak 21. századi mindennapjainkra.

A Horn Gyula vezette kormány stabilizált, privatizált, modernizált, NATO- és európai uniós csatlakozási tárgyalásokat készített elő. A korszak politikusai és közszereplői mellett néhány „statisztát” is megismerhetünk – köztük a különleges bécsi „szabó”-t, a galambot, a denevért, néhány leszakadt gombot, egy királyi díszebéden repülő öngyújtót –, amitől emberközelibbé válik a Parlament világa. És miénk lesz a bennfentesek tudása is. Kitárulkozik előttünk két ember: Baranyi Mária – és az ő közvetítésével Horn Gyula.

Terjedelem: 348 oldal
Méret: 152x200 mm
Kötés: keménytábla védőborítóval
Ár: 2990 Ft
ISBN: 978 963 2930 46 6
________________________________________
Részlet a kötetből:
Káros szenvedélyek

Horn Gyula erős dohányos volt. Rövid füstszűrős KENT-et szívott, amit akkortájt elég nehéz volt beszerezni. Az is előfordult, hogy Istvánt, a gépkocsivezetőt és Karcsit, a biztonsági tisztet elküldtem a feketepiacra. Ha megtudta volna, azonnal felmondott volna nekem... Egyszer, amikor az egyik dohánygyár értesült, milyen cigarettát szív a miniszterelnök, küldött neki ajándékba néhány kartonnal. Lehet, hogy ekkor fogott gyanút kétes beszerzéseink miatt. Feltűnhetett neki a csomagolás különbözősége, mert elkezdte figyelni az emberek cigarettáit, van-e rajtuk vámzár. Görög Ibolya mesélte, hogy miután az egyik kormányülés szünetében a miniszterelnök különös intenzitással nézegette az ő cigarettáját is, kis tokot szerzett be cigarettás dobozának elrejtésére.

A balesete után egy időre eltiltották a cigarettától, és meg is állta, hogy ne gyújtson rá. Amikor azonban meggyógyult, újra kezdte. 1995 tavaszán, amerikai útja előtt azon kezdtük törni a fejünket, mitévők legyünk, hogyan tudnánk leszoktatni a dohányzásról – az USA-ban a hivatalos helyiségekben szigorúan tilos a dohányzás –, vagy legalább enyhíteni az elvonási tüneteit. Aggódtunk a miniszterelnök miatt, hogy fogja kibírni cigaretta nélkül, ő azonban az előzetesen beszerzett tapasz nélkül is fegyelmezetten viselte a megpróbáltatást. De az igazsághoz tartozik az is, hogy mikor Clinton elnök biztatni kezdte: gyújtson rá nyugodtan, kapva kapott az alkalmon.

Külföldi partnerei is tisztában voltak vele, hogy Horn Gyula erős dohányos. A Gundel étteremben 1996. szeptember 12-én a miniszterelnök János Károly spanyol király és felesége Szófia királyné tiszteletére ebédet adott. Horn a spanyol uralkodóval korábbi találkozásaik alkalmával szívélyes viszonyt alakított ki, szenvedélyesen politizáltak. A király ezúttal is ezt a gyakorlatot akarta folytatni. Annak érdekében, hogy ne kelljen a szépen megterített asztal fölött egymásnak átkiabálniuk, kifejezetten kérte, hogy az ültetésnél tekintsenek el a protokolltól, és a miniszterelnök helyét ne vele szemben, hanem mellette jelöljék ki. Én távolabb ültem tőlük, az asztalszomszédommal társalogtam, mikor hangos nevetésre lettem figyelmes.

Megdöbbenve láttam, hogy a miniszterelnök kezében cigaretta van. Oldalra pillantottam, és a királynét néztem aki – anélkül, hogy zavartatta volna magát – buzgón kotorászott a retiküljében. Mint a hangfoszlányokból kiderült, az öngyújtóját kereste. Miután nem találta, a miniszterelnök felajánlotta a sajátját. Ekkor vettem észre, hogy Szófia kezében is cigaretta van. Problémát okozott azonban az öngyújtó átadása a széles, terített asztal fölött. A király mentette meg a helyzetet: kivette Horn kezéből az öngyújtót és egyszerűen átdobta a feleségének. Az ügyesen elkapta, majd miután rágyújtott, visszadobta. A társalgás oldott hangulatban folytatódott.

Én nem dohányzom, de a szobámban tartottam hamutartót. Vendégeim közül senkinek nem volt rá szüksége, de a miniszterelnök miatt kénytelen voltam egyet az asztalomon elhelyezni. Szokása volt ugyanis, hogy mielőtt indult valahová, rágyújtott. Szívott néhány slukkot, majd a szobámon áthaladva a félig elszívott cigarettát az asztalomon lévő hamutartóban nyomta el. Ilyenkor néha megengedtem magamnak egy megjegyzést: „Miniszterelnök úr, le kellene szoknod!”. Volt, hogy megígérte, ha enyhül a feszültség, megteszi – erre azonban soha nem került sor.