A Z generációban benne van, ami a jelen világhoz való sikeres alkalmazkodás feltétele
Iskolaszövetkezeti mentorálás már középiskolától, s a felsőoktatás befejezését követően is
A júniusi Állásbörzén debütál az új, kompetenciamérő online kérdőív
Óriási a szakadék a felsőoktatásban végzett diákok tudása és a gazdaság elvárásai között. Az iskolaszövetkezet fel tudja készíteni és át tudja vezetni a diákokat a munka világába. A rugalmasan szervezhető diákmunka kiváló terep arra, hogy a fiatalok felfedezzék, megismerjék önmagukat, megtapasztalhassák, mitől lesznek vonzók egy vállalat számára. Már 14-15 éves korban elkezdik építeni a diákok személyes márkáját. Mentori jelleggel, a kezdetektől kézen fogva, a szülőket is bevonva vezetik, aztán – gyakornoki rendszer keretében - kísérnék őket egészen 25 esztendős korukig, hogy megtalálják álmaik állását, s általa saját útjukat. A nyárnyitó júniusi Állásbörzén debütál online kompetenciamérő kérdőívük. Nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint az új generáció mentorálását.
„A diákmunka hosszú évekig általános percepcióként egyet jelentett a nyári munkával. Mára az iskolaszövetkezetek a HR-piac gyulai kolbászává lettek. Afféle hungarikumként, nemzetközi szinten is receptet kínálnak a pályakezdők munkanélküliségének csökkentésére. Magyarországon tárgyalások folynak róla, hogy egy, a diákok 25 éves koráig kiterjesztett gyakornoki rendszer keretében új kategóriát jelentsenek a foglalkoztatásban”- nyilatkozta Fiák István, a DiákÉSZ elnöke.
„Óriási a szakadék a felsőoktatásban végzett diákok tudása és a gazdaság elvárásai között. Az iskolaszövetkezet fel tudja készíteni és át tudja vezetni a diákokat a munka világába. A rugalmasan szervezhető diákmunka kiváló terep arra, hogy a fiatalok felfedezzék, megismerjék önmagukat, megtapasztalhassák, mitől lesznek vonzók egy vállalat számára. A Meló-Diák brand egyik legfontosabb eleme, hogy már 14-15 éves korban elkezdjük építeni a diákok személyes márkáját. Mentori jelleggel, a kezdetektől kézen fogva, a szülőket is bevonva kell először vezetni, aztán kísérni őket, hogy megtalálják saját útjukat. A nyárnyitó júniusi Állásbörzén debütál online kompetenciamérő kérdőívünk. Nem kisebb célt tűztünk ki magunk elé, mint az új generáció mentorálását. Szakértők szerint, mindent akarnak, méghozzá azonnal az Y generáció fiatal felnőttjei, vagyis az 1980-1995 között születettek. Ezek a fiatalok éppen elfoglalták pozíciójukat a munkaerő piacon, s megpróbálnak akár kettesével haladni a ranglétrán. De már ott „lihegnek” a nyakukon a Z generáció (az 1996 után születetek) tagjai, akik közül az idősebbek lassan a felnőttkorba lépnek, s helyet követelnek maguknak a világban. Ők, akik éncentrikusabbak, mint az előző generáció tagjai, akik nem igazán nevezhetők csapatjátékosoknak. Emellett mindenképpen érettebbek, nagyobb önállóságot követelnek maguknak. Akik életéből szinte teljesen eltűntek a minták, nem tudnak felnézni az idősebb generációkra – szülőkre, tanárokra - mert nem náluk van a mai világban értékesnek tartott, a túléléshez szükséges tudás. Akiknek a pénzhez való viszonya is eltér a korábbi generációk viszonyulásától. Természetes számukra, de nincs közük a pénz megszerzéséhez, nem igazán hálásak a szülőknek, hogy pénzt hoznak haza, nem foglalkoztatja őket, mennyit kellett szüleiknek dolgozni érte, nem érzik a súlyát, értékét. A pénzt célként fogalmazzák meg és nem eszköznek. Magyarországon ez az első generáció, aki belenőtt a fogyasztói társadalomba, a fogyasztói társadalomban nyílt ki a tudatuk. A fogyasztás nagyon fontos számukra, folyamatosan kell az új, a jobb, ugyanakkor hiányzik az állandóság és a ragaszkodás. Identitásuk erősen kötődik a külsőségekhez. Ügyesebbek, érettebbek, nagyobb önállóságot követelnek maguknak. Ugyanakkor magányosak, kevésbé jellemzőek a kisebb szubkultúrák, a kasztosodás, mindenki mindenkor elérhető. A való életben nagy a kockázata hogyan tükrözi vissza őket egy másik, az online világban nincs meg ez a visszatükröződés. Offline szótlanok, online ömlik belőlük az információ. A közösségi oldalt inkább tükörnek használják, ami az állandó kapcsolat illúzióját adja egy offline magányos generációnak. A kamaszkor az átélésről, az élmények intenzív megéléséről szól, csakhogy a gyors ingerek miatt nincs idő ezek feldolgozására, a kötődés kialakulására, emiatt frusztráltakká és bizonytalanokká válnak. A Z generáció tagjaival az idősebb generációhoz tartozók meglehetősen nehezen tudnak kommunikálni. Mindenképpen egyfajta kettős rétegű kommunikációval érdemes közelíteni hozzájuk, mivel tudatos szinten már szinte felnőttek, érzelmi szinten pedig gyerekek. A kulcs mindenképpen az odafigyelés, hiszen figyelemből meglehetősen keveset kapnak. Igazából arra vágynak, hogy megszólítsák őket, hogy beszélhessenek, meghallgassa őket a felnőtt. Egyfajta tisztelet sem árt az irányukba, hiszen tényleg jobban tudják és ismerik a mai világ egyes részeit. És hogy milyen felnőttek és milyen munkavállalók lesznek majd 5-10 év múlva? Összehasonlítva a korábbi generációkkal talán felszínesebbek, egoistábbak, versengőbbek, de képesek lesznek egyszerre több feladatot is kezelni, érzelmileg fogékonyabbak és jobban elkötelezhetők lesznek. A szülők, a felnőttek, a pedagógus számára szomorú megállapításokat tartalmaznak a felmérések: a Z generáció számára eltűnnek a minták. Nem tudnak felnézni az idősebb generációkra, mert szerintük nem náluk van a mai világban értékesnek tartott, a túléléshez szükséges tudás. Céljaik is polarizáltak, úgy tűnik, a 6-11 éveseknek még konkrét céljaik vannak, tudják, mit akarnak felnőtt korukban csinálni. A 12-16 évesek egy része ezt viszi tovább, határozottan konkrét célok felé mennek, és emögött valós teljesítmény van; emiközben a másik részük halad az árral: „majd lesz valahogy”. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy már az általános iskola befejeztével elindítjuk az iskolaszövetkezeti patronálást az utóbbi többség számára, míg előbbieket az egyetemi, főiskolai tanulmányaik során, illetve azt követően, 25 éves korukig támogatjuk abban, hogy megtalálják álmaik állását” – jelentette be az iskolaszövetkezetek reformkezdeményezését Marosi László, a DiákÉSZ egyik alapítója, a MELÓ-DIÁK Kft. ügyvezető igazgatója a diákmunka főszezonjának nyitánya előtt.
Az iskolaszövetkezetek Magyarországon igazi hungarikumként több mint 30 éve bizonyítják létjogosultságukat (minden eddigi magyar kormány támogatásával) a junior enterprise-ok világpiacán. Hazánkban évente mintegy 130.000 nappali tagozatos tanulónak, hallgatónak biztosítanak a tanulmányi időbeosztásukhoz alkalmazkodó gyakorlati munkatapasztalat-szerzési, kapcsolatteremtési, legális pénzkereseti lehetőséget. Aktív foglalkoztatáspolitikai katalizátorként működnek és a pályakezdő fiatalok elhelyezkedésének elősegítésében is egyre nagyobb szerepet játszanak.
Sajtókapcsolat:
Holub Katalin PR vezető (+36 20 922 6431)