„Három éves koromban rátettek a jégre és azt mondtam: igen, ez kell nekem!”
Interjú Kresz Lilivel
A Torontóban élő Kresz Lilivel a Sportmúzeum kedden nyíló kiállításának előkészületei közben találkoztunk. A kiállításra kerülő képek nézegetése közben sok régi ismerősre bukkant, köztük nagyapjára Dr. Kresz Gézára, a Budapesti Korcsolya Egylet megalapítójára. Az egy személyben Önkéntes Mentő Egyesület alapítója és egykori igazgatója segítségével 1869-ben bécsi mintára indulhatott el a korcsolya élet Budapesten, a Városligetben. Akkoriban nem volt olyan egyszerű elfogadtatni a téli sportot, sokan az egészségre káros, a hölgyekre nézve pedig illetlen szórakozásnak tekintették. Végül Eötvös József báró közbenjárásával sikerült eloszlatni az előítéleteket és hamarosan óriási népszerűségnek örvendhetett a sport az arisztokrácia körében is. Éppen nagyapjáról sajnos nincsenek személyes emlékei Lilinek, a képek megidézték ifjú kora történéseit:
„Ezek nagyon régi emlékek. 19 éves koromban mentem el Magyarországról, 1948-ban, az akkori olimpiai csapattal tartalékként. Tudom, az egy nagyon izgalmas út volt kifelé menet, még nem volt akkor repülő, vonattal mentünk. A nagybátyámék, éjfélkor kijöttek még a pályaudvarra, hogy elköszönhessenek tőlem. Aki nem volt ott, annak nagyon nehéz elmondani, hogy milyen volt átélni ezt az időszakot. Túléltem Budapest ostromát és a fejünk fölött dőlt össze a villa a Pasaréti úton. Az ember mindent túlél, és valahogy átvágja magát az életen.”
Az emlékek súlya látszik az arcán, de amikor a korcsolyáról kérdezem, mosolyogni kezd:
„A korcsolyával kapcsolatos emlékeim viszont a jó emlékek közé tartoznak. Nagyapa alapította a korcsolyázó egyletet és a mentőszolgálatot is Magyarországon. Én a mentőszolgálat 125. évfordulóján itt voltam Budapesten, beszélhettem a Parlamentben. Nem mindennapi élmény volt, nagyon szépen sikerült és nagyon megható volt. Utána végig kísértek az Andrássy úton kék fénnyel”- meséli nevetve. „Nagyapámat nem ismertem, de az apám a korcsolya egylet választmányának elnöke volt, de sajnos 14 éves koromban meghalt. Engem rátett a jégre három éves koromban és azt mondtam: ez nekem kell!”
Innen kezdődött meg a nagyszerű korcsolya pályafutás, melyről Lili nem csak emlékképeket, hanem fantasztikus fotókat is őriz. Boldogan mutatja a képeket, amelyeken épp olyan csinos, mint most, 85 évesen. Nem is csoda, hiszen rendszeresen mozog a mai napig, nem okoz neki problémát a síelés (az EB után is éppen oda készül), sőt korcsolyája sem porosodik a szekrényben:
Két hete léptem utoljára jégre. Telente kimegyek egy héten egyszer, ha tudok és mozgok. Az egyensúlyom már nem olyan, mint volt, azzal vigyázni kell. Most is elhoztam magammal a korcsolyámat és el akartam menni a Városligeti Műjégpályára, nosztalgiázni, korcsolyázni, de úgy látom be vannak zárva, mert meleg van.”
A Városligethez nagyon szép emlékei kötődnek a többszörös junior bajnok Lilinek. Újra előkerülnek a fotók az 1941-42-es évadból, amihez számos aranyérem kötődik junior éveiből. Magyarországot elhagyva Svájcban is bajnok lett, aztán 37 évig edzősödött Kanadában.
„Az első két évet Kanada középső tartományában töltöttem, mint edző. Abban a városban, ahol edzettem télen mínusz 50 fok volt! Úgy mosták fel a privát klub természetes jeget, hogy felpucolták, fellocsolták vízzel, hamar kinyitották az ablakot, majd becsukták. Öt perc alatt készen volt az új jég.”
A Műkorcsolya és Jégtánc Európa-bajnokság apropóján ideérkező Kresz Lili azt mondja, kevés információ jut el hozzá az európai versenyzőkről Torontóba. Csak a legkiemelkedőbb sportolókról hall a közvetítéseken keresztül, de szívesen osztotta meg tapasztalatait a jövő héten jégre lépő fiatal sportolókkal:
„Utolsó pillanatban nehéz tanácsokat adni, ez nem megy egyik napról a másikra. Mi a titka a sikernek? A siker titka az, hogy a versenyző nap, mint nap, amikor gyakorol, úgy kell éreznie: ez a versenynapom, ma nem hibázhatok. Ha ezt napról-napra, edzésről- edzésre megteszi, akkor a verseny napján nincs lámpaláz. Akkor a verseny napján természetes lesz, hogy ezt mindennap meg tudtam csinálni, ma is meg fogom. Ez egy olyan gondolat, aminek a felkészülés és a verseny során is ott kell lenni a korcsolyázók fejében. A másik fontos dolog pedig az, hogy amikor a versenyző az edzés fizikai részével végzett, egyedül, csukott szemmel lefekszik és vizualizálja a programját, maga előtt látja és hallja az egész műsort, mindent végig csinál gondolatban. Ezt rendszeresen és közvetlenül verseny előtt is meg kell tennie.
Nem lehet egyik pillanatról a másikra tökéletesnek lenni. Az csak úgy megy, ha a gyakorlás közben is az tud lenni valaki. Nem lehet az, hogy azt mondom, hogy ma verseny van, akkor ma jó leszek. Ez nem így megy.”
Arról a kérdésről, mitől lesz különleges és különlegesen jó egy műkorcsolyázó, Lili így nyilatkozott:
„Ez egy nagyon fontos kérdés. Ha a technikai pont nem jó, akkor a sportoló nem megy semmire sem. A művészi pontnak egy nagyon fontos eleme, hogy valaki a zenét, amit választott azt tényleg száz százalékig kihasználja. Nagy különbség van a között, mikor valakinek a zene, mintegy mellékes, járulékos dolog megy a háttérben vagy a zenére korcsolyázik és minden mozdulata, a feje, a kezek, összhangban vannak. A másik fontos dolog az, amit a balett múltamból tanultam: a balettben a táncosok megtanulják, hogyan kell a testüket egyensúlyban tartani, hogyan lehet jó vonaluk. A jégen sokan meg tudják csinálni az ugrásokat, de ha nincs meg a vonaluk, az egész nem mutat olyan szépen. Ez egy esztétikai sport, itt ez nagyon lényeges. A tartás nem csak a program erejéig fontos, nem érhet véget a tánc a zenével. A műkorcsolyázó színpadon van addig, amíg le nem lépett a jégről.”
Miközben mesél, szinte táncol. Minden mozdulatában ott van a műkorcsolyázó. Kezei, tartása felidézik versenyzői múltját és a képeken látszó fiatal lány elevenedik meg a múzeum falai között. Kresz Liliben valódi dívát ismerhet meg, aki találkozik vele. Mai napig csinos, igazi sport lady, profin mozog a fotós kamerája előtt. Kedves és közvetlen személyisége és a korcsolya iránti elhivatottsága például szolgálhat minden sportoló fiatal számára.