Amerikai-magyar házaspár gyermekeként Ilias Fourati már New Yorkban született, ám édesanyja révén érdi gyökerei vannak. Miután előző partnerével szétváltak, edzője kis keresgélés után talált rá Kimberly Weire, akinek az edzője éppen új partnert keresett a lánynak.
Kemény munka a jégen, sok utazás, tanulás, nevetés. Ilyenek Kimberly Wei és Ilias Fourati mindennapjai. Ehhez persze nélkülözhetetlen, hogy jól kijönnek egymással.
„Kipróbáltuk, működik-e: működött. A többi már történelem!” – Kimberly tömören fogalmazott a kezdetekkel kapcsolatban. Azért az is kiderül, hogy elsőre akadtak furcsaságok.
Először ügyetlenkedtem, sosem korcsolyáztam olyan partnerrel, aki nagyjából ugyanolyan magas mint én” – mondta. „Na jó, de amúgy is mindig más érzés, ha valaki új partnerrel próbálkozik!” – tette hozzá Ilias.
Öt éve korcsolyáznak együtt a 2005-ös négy kontinens bajnok jégtáncos, edző-koreográfus házaspár Melissa Gergory és Denis Petukhov irányítása alatt. A 17 éves tinédzserek ennyi idő alatt igazi csapattá kovácsolódtak.
„Egymás legjobb barátai vagyunk, ami nem csoda, hiszen az egész életünk a korcsolyázás köré épül, rengeteg időt töltünk együtt, mindig felvidítjuk egymást” – mesélték egymás szavába vágva. Remekül kiegészítik egymást: Ilias higgadt és erőssége a muzikalitás, ráadásul a fiú nyugodtsága segít
Kimberlynek abban, hogy ne legyen ideges a jégen, és ezzel ellensúlyozza azt is, hogy a zenéhez talán kevesebb az érzéke. A lány pedig abban tud segíteni munka- és mókatársának, hogy kemény munkára ösztönzi, arra hogy a saját határait feszegesse, Ilias ugyanis saját bevallása szerint hajlamos arra, hogy túl hamar várja el a tökéletes eredményt maguktól.
De semmi sem fenékig tejfel: vitatkozni ők is szoktak – főleg, hogy mindketten nagyon erős egyéniségeknek vallják magukat. „Emelkedik a hangerő, ha a hibákról van szó… Néha nehéz kompromisszumra jutni, mert mindketten mindig túlságosan is tudjuk, hogy mit és hogyan kellene csinálni, hogy jó legyen” – mesélték kórusban.
A legszebb emlék számukra a tavaly októberi DenkovaStavinski Cup, ahol sikerült két tiszta, hibátlan programot bemutatniuk. Ilias szerint az, hogy utána magyar junior bajnokok lettek itthon, „hab volt a tortán”. Akkor bizonyosodott be a számukra is, hogy a kemény munka tényleg megtérül. A közelgő világbajnokságra a művészi előadásmódot igyekeztek fejleszteni, hogy két kifejező programmal kényeztessék majd a hazai közönséget.
Szeretnének végre igazán „jelen lenni” a jégen. „A kűr nagyon egyszerűen indul, és épül folyamatosan egészen a csúcsig. Gyönyörűek a mozdulatok, és különleges és bonyolult a koreográfia, nagyon hálás vagyok az edzőinknek a idei programért!” – mondta Ilias.
„Élveztem, hogy megtanultam elengedni magamat a zenére és hagyni, hogy a testem természetesebben mozogjon” – osztotta meg saját élményét Kimberly.
És a világbajnokság után? Kimberly, ha leveszi a korcsolyáját, könyveihez fordul: az ideális kikapcsolódás az, ha olvashat az ágyban. Ilias a jégről a zongora mellé ül: négy éves kora óta játszik, 13 évesen már a Carnegie Hallban is felléphetett. Álma, hogy zongorista vagy karmester legyen. Most azonban még a korcsolyáé a főszerep, nem az ellenfelekre, saját magukra koncentrálnak.
(Mihályi Petra, Fotók: Róth Tamás)